A Potsdam konferencia titokzatos árnyéka Cecilienhofban

A Potsdam konferencia titokzatos árnyéka Cecilienhofban

Potsdam, Deutschland - Mindenféle történelmi eseményre Potsdamban került sor 1945 nyarán, amikor az úgynevezett „Big Three” összejött. Július 17 -től augusztus 2 -ig Josef Sztálin, Harry S. Truman és Winston S. Churchill találkoztak a Cecilienhof kastélyban a szövetségesek harmadik konferenciáján, amelynek célja az Európa -háború utáni rend tisztázása volt. A szovjet megszállási övezetben szervezett esemény az elkövetkező évek geopolitikai változásainak hátsó szélévé vált. Maga a hely, a Cecilienhof, Tudor stílusban épült, Kaiser Wilhelm II kérésére, és a kastély esztétikája szintén szerepet játszik a történelemben. Paul Schultze-Naumburg építész, a fontos művészeti teoretikus már az első világháború előtt dolgozott az építkezésen. Az egész táj kívülről meglehetősen szerénynek tűnt, de teret kínált a hatalmasok fontos megbeszéléseire 176 szobával és egy nagy bálteremmel. [Welt] jelentése szerint Szergej Kruglow, a szovjet belügyminiszter nem habozott egy vörös csillagot ültetni az Ehrenhof -i muskátlikból, hogy hangsúlyozza a szovjet jelenlétét.

Az első nagy kihívás a konferencia helyének kiválasztása volt. Sztálin eredetileg Berlinre javasolta, de a városi körülmények lehetetlenné tették a konferencia ott folytatását. A döntést jól átgondolták, hogy Potsdamba menjenek, amely végül visszatért a nyugati delegációkhoz. A biztonság központi aggodalomra ad okot, különösen Truman amerikai elnök és Churchill brit miniszterelnök számára. Floyd L. Parks tábornok, aki a biztonsági intézkedésekért felelős, úgy találta, hogy a Cecilienhof körüli kert jól védett volt, és a közelben elfogadható szállások számára elérhető volt.

Fontos témák és felbontások

A találkozó oka nem más, mint a második világháború vége, és a Német Birodalom későbbi átadása felajánlotta a lehetőséget. Központi aggodalomra ad okot Európa átszervezése és Németország jövője. Intenzív megbeszélések folytak a javítási kérdésekről és a területi kérdésekről, különös tekintettel a német keleti határra. Sztálin magas szintű támogatási igényeket vezette, amelyeket a szövetségesek közötti feszültségek kísértek. Ezek a kihívások az a tény, hogy Truman elutasította a német területek nyomás eszközeként történő használatát.

A konferencia döntései számos intézkedést tartalmaztak a demokratizálódás, a demolitarizálás, a denazifikáció, a dekartellizáció és a decentralizáció terén. Fontos téma volt a német lakosság megfelelő és emberi átadásáról szóló megállapodás Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország területeiről, amelyek hamarosan erőszakos elmozdulássá váltak. A német keleti határok végső meghatározása, amely előírja, hogy az Oder-Neisse vonal elismerése az idő, szintén biztosított a régióban. A [Tagesspiegel] hangsúlyozza, hogy a Potsdam konferencia nem vezette hivatalos szerződést, hanem csak a kompromisszumok összefoglalását jelentette, amelyek az Európa megosztását jelölték a Szovjetunió és a Nyugati hatalmak befolyása érdekében.

A konferencia hosszú árnyéka

Egy másik mérföldkő a konferencia történetében a Franciaország ügyes integrációja volt, amely magában foglalta az 1945. augusztus 7 -i döntéseket. Ezek a Potsdam döntései és megbeszélései a hidegháború kialakulóban lévő blokkok kialakulásának alapját és az európai új egyensúlyt jelentették. Különösen a GDR -vel és a Szövetségi Köztársasággal kapcsolatos feszültségek, a háborús rend és a német sors szerinti feszültségek lendületet adtak a GDR és a Szövetségi Köztársaság megosztott észlelésére. A [HDG] összefoglalja a fontos témákat és azok hatásait a háború utáni időszakban.