A balti-tengeri halászok fellélegeznek: a kvótatilalom ellenére engedélyezett a heringhalászat!

A balti-tengeri halászok fellélegeznek: a kvótatilalom ellenére engedélyezett a heringhalászat!

A német Balti-tenger halászati ​​helyzete továbbra is bonyolult, de van remény a kisüzemi part menti halászok számára. 2026-ban a szigorú halászati ​​tilalom ellenére továbbra is kis mennyiségben foghatnak heringet. NDR beszámol arról, hogy ez a döntés Németország sürgetésére született, mivel az EU mezőgazdasági miniszterei megállapodtak néhány kivételről a kisüzemi halászok megsegítésére.

Elvileg azonban a tőkehal és a hering halászati ​​lehetőségei a Balti-tenger nyugati részén továbbra is erősen korlátozottak. A parti halászok csak bizonyos feltételek mellett foghatnak heringet, nevezetesen kis csónakokkal és passzív halászfelszereléssel. A hobbihorgászok számára is van egy jó hír: továbbra is szabad naponta egy lazacot fogni a Balti-tengerről. De nem minden rózsás: a hering csak járulékos fogásként engedélyezett a Balti-tenger nyugati részén, a tőkehalra pedig halászati ​​tilalom van érvényben az egész Balti-tengeren.

Fogási korlátok és fenntarthatóság

Az új halászati ​​kvóták egy lépést jelentenek a fenntarthatóbb halászat felé. A korábbi fogási limiteket a halállomány jobb szabályozása érdekében emelték vagy csökkentették. A spratt fogási korlátját 45 százalékkal növelték, míg a Rigai-öbölben a hering teljes kifogható mennyiségét 17 százalékkal csökkentették. A botniai hering fogása is 40 százalékkal csökkent, mivel számuk alacsony. Ez hangos WWF A maximális fenntartható hozam (MSY) elérésére irányuló erőfeszítés része.

E változtatások többsége az ICES tudományos szakvéleményén és a Bizottság javaslatán alapul. Ennek ellenére kritika éri a természetvédelmi egyesületeket, akik nem tartják megfelelőnek a fogási kvótákat. Végül is a jelenlegi valóság az, hogy a WWF szerint az Északi- és a Balti-tenger halállományának csaknem 43%-a túlhalászott.

Előkészületek a jövőre

Az új halászati ​​kvótákról szóló végső döntésről a Tanács következő ülésén döntenek. Az európai halászati ​​politika fejleményei megmutatják, milyen kihívást jelent megtalálni az egyensúlyt a gazdasági érdekek és a tengeri erőforrások védelme között. A tudományos ajánlások figyelembevételére vonatkozó politikai ígéreteket gyakran megszegik, ami az ipar ellenállásához vezet.

Összességében továbbra is reménykedhetünk abban, hogy a halászatban résztvevők tudatos fellépése és a fenntartható gyakorlatok betartása hosszú távon halállományaink regenerálódásához vezet. Rajtunk múlik tehát, hogy a jövőben ne vigyük túlzásba a horgászatot – elvégre van még mit fogni!