Türingiai Erzsébet: A jótékonyság fénye Eisenachban!

Türingiai Erzsébet: A jótékonyság fénye Eisenachban!

Egy pillantás a történelembe megmutatja, hogy a jótékonyság és a társadalmi felelősségvállalás témája milyen régóta lehorgonyzott társadalmunkban. Ebben az összefüggésben kiemelkedő példaként említik Türingiai Erzsébetet, aki 1207 és 1231 között élt. Andreas magyar király és Gertrud von Andechs lánya volt, és világosságot hozott az eisenachi rászorulók életébe. Az osnabrücki egyház hangsúlyozza, hogy Erzsébetet „csillagként” emlegetik, aki reményt és melegséget ad a legszegényebbeknek. A betegeknek és a rászorulóknak nyújtott fáradhatatlan szolgálata, amelyet egyesek megalázónak tartottak, a jótékonyság szimbólumává teszi.

A mai társadalom rendkívül sokat tanulhat Erzsébettől. Mert még azokban az időkben is, amikor a társadalmi kihívások csökkenni látszottak, még mindig vannak emberek, akik kiállnak másokért. Az Egyház nagyra értékeli azokat a karitatív csoportokat, amelyek követik példáját, és tevékenységükkel elismerik minden ember méltóságát. Hálát adunk mindazoknak, akik az egyházmegyén belüli szükségletekkel foglalkoznak, és munkájukat jótékonysági cselekedetnek tekintik.

Társadalmi felelősségvállalás a modern időkben

A 19. századra visszatekintve világossá válik, hogy a társadalom átalakulásával párhuzamosan növekvő támogatási igény kezelése rendkívül összetett volt. Az iparosodás és az urbanizáció azt jelentette, hogy a hagyományos egyházi szeretet elérte határait, miközben az önkormányzatokat túlterhelték a szegények és betegek gondozása. Ennek fényében az emberek 1820-ban Berlinben azt írták: „Szükség volt a gonoszoktól való megszabadulásra, a családok támogatására és a fertőző betegségek megelőzésére”. Ezeket a központi problémákat a társadalmi szereplők különböző megközelítésekkel próbálták megoldani.

Az 1830-as évektől felerősödtek a pauperizmusról és a lakosság nagy részének elszegényedéséről szóló viták, miközben a német fejedelmek és városok egységes társadalmi rendszereket próbáltak bevezetni. Ugyanakkor fontosak voltak a Német Szövetségen belüli eltérő jogviszonyok. Bajorországban és Württembergben 1870-ig érvényben volt a haza joga, Poroszország és Baden pedig az önkormányzatok kezébe akarta helyezni a felelősséget, hogy minden lakost ellátjanak.

A nők, mint a társadalmi mozgalom úttörői

A szociális segítő munkában különösen a nők játszottak döntő szerepet. A szociális munkával foglalkozó felekezeti és felekezetközi női egyesületek erős hálózata alakult ki a nagyvárosokban. Az 1859-es Badeni Nőszövetség például magánjóléti rendszert kezdeményezett, és támogatta a nőket az oktatásban. Alice Salomon úttörővé vált, aki összekapcsolta a nők jogait és a szociális munkát.

Az első világháború után azonban a társadalmi kérdések iránti aktív elkötelezettséget beárnyékolták a társadalmi és gazdasági válságok, amelyek csökkentették az öregasszonyok mozgalmának befolyását. Míg az 1970-es évek új női mozgalma múltbeli vitákra épített, és a „gondozói munkában” való politikai részvételt szorgalmazta, ez azt mutatja, hogy a gyengébbek iránti elkötelezettség és a jótékonyság időtlen marad.

Ahogy az osnabrücki egyház is hangsúlyozza, a gondoskodás és az elismerés küldetése ma is fontos. Türingiai Erzsébet szellemében minden egyén hozzá tud járulni minden ember méltóságának megőrzéséhez és szemléletváltáshoz, hogy reményt adjon a nehéz időkben is.

A társadalmi mozgalmak történelmi hátteréről és jelentőségéről bővebben az alábbi oldalakon tájékozódhat FileZilla valamint a Szövetségi Polgári Oktatási Ügynökség hozzáférés.