Mennyi társadalombiztosítást engedhet még meg magának Németország?

Mennyi társadalombiztosítást engedhet még meg magának Németország?

Németországban a városok, települések és kerületek óriási pénzügyi kihívásokkal néznek szembe. A Ludwigslust-Parchim kerület, amelyet gyakran Mecklenburg-Elő-Pomeránia jobb helyzetű kerületeként emlegetnek, szintén kompromisszumok megkötésére kényszerül. „Ez egy olyan kérdés, amely mindannyiunkat érint” – hangsúlyozza Frank-Walter Steinmeier szövetségi elnök, aki a jóléti állam átfogó reformját szorgalmazza. Ez a reform megadja az alaphangot egy olyan időszakban, amikor a szociális védőhálót egyre nehezebb finanszírozni. Tehát mennyi biztonságot engedhet meg magának társadalmunk?

Németországban a különféle válságok ellenére mintegy 80 éve élvezzük a viszonylagos szociális biztonságot. Most azonban paradigmaváltás van a láthatáron. A jóléti állam kialakítása veszélyben van: új egyensúlyt kell találni a bevételek és kiadások, valamint a szolidaritás és a személyes felelősség között. Steinmeier arra figyelmeztet, hogy a társadalomnak el kell döntenie, mennyire akar szociális lenni a jövőben. Komplex diskurzusra van szükség a lehetséges cselekvési lehetőségekről. Ilyen például a szociális védőháló csökkentése és a kötelező segélyek, például az ápolási költségtámogatás vagy az állampolgári pótlék megszüntetése, mások pedig a bevételek növelését szorgalmazzák adóemelésekkel. Ezeket az összes állampolgárt terhelhetik áfa vagy jövedelemadó formájában, pontosabban csak azokat érinthetik, akik anyagilag jobban járnak a vagyon, az öröklés és a gazdagok adója révén.

Felújítás szükséges

Amint azt a Wissen.de weboldal részletesen leírja, a németországi jóléti állam célja a társadalmi igazságosság és a lehető legnagyobb biztonság biztosítása az állampolgárok számára. Ugyanakkor hangsúlyozzák annak szükségességét, hogy minden állampolgár részt vegyen a jóléti államban. A demográfiai változások, a várható élettartam növekedése és a születési arány csökkenése a jóléti állam szerkezetének átalakítását teszi szükségessé. A magas munkanélküliség különösen megterheli a társadalombiztosítási rendszereket, és sürgősen új megoldásokat igényel. Tagadhatatlan, hogy a jóléti állam az Alaptörvényben rögzül, és az esélyegyenlőtlenség kiegyensúlyozását hivatott segíteni.

A jól működő jóléti állam fontossága nemzetközi összehasonlításban is megmutatkozik: Németország átfogóbb szociális szolgáltatásokat kínál, mint sok más ország, így az USA is. Ennek eredményeként ebben az országban alacsonyabb a szegénységi ráta. Mindazonáltal intenzív vita folyik a szociális juttatások szerkezetéről, különös tekintettel a Hartz IV helyére szánt új állampolgári pénzekre. Nemcsak szociális biztonságot kell nyújtania, hanem elő kell segítenie a munkanélküliek képzettségét is. A kritikusok azonban kifogásolják, hogy az általános követelményeket nem emelték kellőképpen, és tovább nőtt a bérek és a szociális juttatások közötti szakadék.

A társadalom szorult helyzetben

A helyzet összetett. A Böckler Alapítvány szerint az alacsony bérek ágazata a szakképzett munkaerő hiánya ellenére is fennmarad, és sok főállású ember függ a szociális ellátásoktól. Míg egyes reformokról, például a polgárok pénzéről vitatkoznak, a valóság sokak számára észrevehető javulás nélkül marad. Több mint 1,5 millió gyermek részesülhet az alapvető gyermekvédelemben, amit a helyes irányba tett lépésnek tartanak, de a megvalósítás itt is gyakran a rendelkezésre álló gyermekfelügyeleti férőhelyektől és a nyilvános felajánlások minőségétől függ.

Ráadásul a növekvő jövedelmi egyenlőtlenségek nyugtalanságot okoznak. A helyzet 2010 óta romlott: a szegény háztartások több mint 40%-ának nincs pénzügyi tartaléka. A szegénység elleni küzdelem sürgetőbb, mint valaha, és a társadalom jóléte az ügyes reformpolitikákon múlik. A szükséges intézkedéseket az adósságfék reformjával és a nagy vagyonok hatékonyabb megadóztatásával lehetne finanszírozni.

Összességében válaszúton állunk: a társadalmi igények és az állam anyagi lehetőségei közötti egyensúly megköveteli az állampolgárok és a politikai bizottságok aktív részvételét. A megosztottság és a társadalmi egyenlőtlenség kockázatait szem előtt kell tartani, mert az életkörülmények kiszámíthatatlansága is mindenkit érinthet. Hogyan fog dönteni társadalmunk?