Megdöbbentő kinyilatkoztatások: a Kabaré” rávilágít a sötét múltra!
Tudjon meg többet a „Cabaret” lenyűgöző Guthrie-produkciójáról és annak a totalitárius témákra reflektáló megközelítéséről.

Megdöbbentő kinyilatkoztatások: a Kabaré” rávilágít a sötét múltra!
A „Cabaret” újjáéledése a Guthrie Színházban nagy feltűnést kelt. Ez a felejthetetlen musical, amely 1966-ban debütált a Broadway-n, a totalitarizmus fokozatos felemelkedését vizsgálja az 1930-as évek Berlinjében, és a mostani produkció a darabot a legmegrázóbb és leglenyűgözőbb formájában mutatja be. A Star Tribune kiemeli, hogy a konfrontatív előadás érzékeny kezet igényel, különösen, ha a náci ideológiáról és annak szimbolikus ábrázolásáról van szó.
Különösen fájdalmas pillanat a horogkereszt leleplezése, amelyet a szivárványegyüttes lassú, engedelmes tisztelgése erősít meg. Ebből a szempontból a karizmatikus nő és egy gorillajelmezes táncosnő „If You Could See Her” duettjének fellépései felkavaróak, hiszen jól érzékeltetik a fasizmus térnyerése közbeni elembertelenedést. Az emberi értékek elsötétülése a totalitarizmussal szemben több mint egyértelművé válik.
Karakterfejlődés
A cselekmény Clifford Bradshaw amerikai írót követi, aki Berlinbe utazik, hogy ihletet merítsen regényéhez. Vonatútja során találkozik a nyitott Ernsttel, aki szívesen látja őt a híres Kit Kat Clubban, és új ismeretségeket köt az ottani éjszakai életben. Cliff és a performatív Sally Bowles bonyolult és szenvedélyes románca, míg egy másik narrátor hangja megvilágítja Fraulein Schneider, a panzió tulajdonosa és a zsidó bérlő, Schultz úr kapcsolatát. A dicsőséges jövőt azonban fenyegeti Ernst valódi természete, amikor felfedi magát, és óva inti Fraulein Schneidert a Schultz úrral való házasságtól, ami drámai fordulópontot jelent. A Fordham Politikai Szemle rámutat arra, hogy a szereplők eltérő reakciókat mutatnak a fenyegető tekintélyelvű áramlatokra, ami nemcsak egyéni, hanem a társadalom sorsát is tükrözi.
A produkció érzelmi fénypontja a Michelle Barber által alakított Schneider kisasszony partija, valamint Mr. Schulz iránti növekvő érzelmei. Az Auberjonois és Barber duó itt is lenyűgöz az „It Could't Please Me More” szenvedélyes dallal.
Művészi tervezés és társadalmi kontextus
A lenyűgözően megtervezett Marion Williams színpadi dizájn megemelt kocsik formájában ölt testet, a piros lámpás negyed tükörképe. Add hozzá Jen Caprio csillogó jelmezeit és Josh Epstein rendkívüli fényterveit. Mark Hartman zenekarának zenei kísérete kiemeli a jelenetek drámaiságát és sűrű atmoszférát teremt. Ahogy a [bpb.de](https://www.bpb.de/die-bpb/presse/pressemittritten/50866/musik-in-diktaturen-des-20- Jahrhunderts/) kifejti, a zene gyakran döntő szerepet játszik a tekintélyelvű rendszerekben, és tükrözi az olyan zenei irányzatokat, amelyek az olasz fadizmusban uralkodó nemzetiszocializmust vagy fadizmust.
A zene és a disztópikus rendszerekben betöltött kiegészítő szerepének vizsgálata továbbra is fontos téma, amely a tekintélyelvű kormányzásról folyó vitában is aktuális, amint azt Donald Trump példája is mutatja. Ezért elengedhetetlen az oktatás és az ilyen tendenciák elleni aktív fellépés, hogy ne ismétlődjön meg a történelem.
A Guthrie Színházban a „Kabaré” előadása nemcsak lebilincselő színházi élmény, hanem a tekintélyelvű gondolkodás tegnap és ma is aktuális veszélyeinek mélyreható vizsgálata.