Rio Reiser: A legendás előadás Kelet-Berlinben, amikor leomlott a Fal!

Rio Reiser: A legendás előadás Kelet-Berlinben, amikor leomlott a Fal!

1988. október 1-jén az NDK rockvilága egy felejthetetlen estét élt át, amikor a legendás Rio Reiser fellépett a teltházas kelet-berlini Werner-Seelenbinder-Halle-ban. Reiser, aki 1986-ban „Ton Steine ​​​​Scherben” zenekarával és „König von Deutschland” himnuszával hódította meg a listákat, Kreuzbergből, Nyugat-Berlinből származott, és az ellenállás és a változás szimbóluma volt abban az időben, amikor az NDK-ban érezhető volt a politikai letargia. Ez jelenti rbb online.

Elektromos volt a hangulat a teremben, ahogy a zenekar rajongói a régi és az új dalokat is teljes hangon énekelték. Különösen érzelmes volt a „The dream is over” című dal, melynek szövege a más valóság utáni vágyat tükrözte, és a jelenlévők elé állította a kérdést: „Van-e olyan ország a földön, ahol az álom valóság?” A közönség ünnepi válasza: „Nem ez az ország!” illusztrálta az NDK-ban uralkodó zűrzavaros helyzetet, a szabadság- és változássóvárgást. Az előadás szinte olyan volt, mint egy politikai kiáltvány, amely szavakba önti az akkori eseményeket, mint pl archive.org dokumentált.

Előadás politikailag kemény környezetben

Akkoriban Rio Reiser az FDJ meghívására lehetőséget kapott, hogy Kelet-Berlinben játsszon. A koncert az NDK politikai keretein belül zajlott, néhány politikai dalát, mint például a „No Power for Senkin”, nem játszották el, hogy elkerüljék a félreértéseket a hatalmon lévőkkel. A közönség azonban nem volt elragadtatva, és anarcho zászlókat lengett az előadás alatt, ami erős jele volt a változás iránti vágynak. Reiser a „Let us be a miracle”, „Stowaway” és „Junimond” című slágereit is eljátszotta, és megdobogtatta hallgatói szívét. A látványt október 2-án szinte azonos programmal és közönségreakciókkal megismételték, bizonyítva, hogy az NDK-ban nagy szükség van ilyen kulturális eseményekre.

Az 1980-as évek végét az unalom és a pangás jellemezte az NDK-ban, de a rockélet mégis virágzott. A Szövetségi Polgári Oktatási Ügynökség szerint a rockzene az ifjúsági kultúra fontos eleme volt, amelyet mind a hatalmon lévők, mind a lakosság elismert. A Walter Ulbrichtről Erich Honeckerre váltás a rockzene népszerűsítéséhez vezetett az 1970-es években, és a SED olyan műveket hozott létre, amelyek célja a fiatalok megismertetése a szocialista utópiával. Ennek ellenére az ipart szorosan figyelemmel kísérték, és sok zenésznek engedélyt kellett szereznie a nyilvános fellépéshez, nehogy a szocialista rendet fenyegetőnek tekintsék, mint pl. bpb.de kivégzik.

Utóhatás és Ostalgie

Reiser megjelenésének utóhatásai ma is erősen érezhetők. Az úgynevezett „Ostalgie”, az NDK iránti nosztalgikus érzés, a kommunizmus bukása óta érdekes jelenséggé fejlődött, amely nemcsak rendezvények és ünnepségek formájában, hanem piacokon és vidámparkokon keresztül is megnyilvánul. Ezeket az emlékeket a gazdasági siker egészíti ki: a Bertelsmann Csoport hatalmas eladásokat ért el az egykori keleti pop és rock produkcióival, ezzel is megmutatva, milyen időtlen és erős üzenete van ennek a zenének.

Összességében elmondható, hogy Rio Reiser kelet-berlini fellépése sokkal több volt, mint egy koncert. Fontos kulturális esemény volt ez a megfelelő időben, és számos, a levegőben lévő politizált gondolatot és reményt hozott a színpadra. Ennek az időnek és magának Reisernek az emlékei élnek a zenében és sok olyan ember szívében, akik szabadságra és változásra törekedtek.