El kell mennie a Moabit-i vigasztaló nők szobrának: a bíróság meghozza a végső döntést!

Transparenz: Redaktionell erstellt und geprüft.
Veröffentlicht am

A Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság engedélyezi a vigasztaló nő szobrának áthelyezését Berlin-Moabitba, miután évekig tartó vita a hollétéről.

Das Oberverwaltungsgericht erlaubt Umzug der Trostfrauen-Statue in Berlin-Moabit nach jahrelangem Streit um ihren Verbleib.
A Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság engedélyezi a vigasztaló nő szobrának áthelyezését Berlin-Moabitba, miután évekig tartó vita a hollétéről.

El kell mennie a Moabit-i vigasztaló nők szobrának: a bíróság meghozza a végső döntést!

Megint történik valami a politikai fronton Berlin-Moabitban: el kell költöztetni a vitatott „vigasztaló nők” szobrot, amely annak a mintegy 200 000 nőnek állít emléket, akik a japán hadsereg kényszerprostitúciójának áldozatai lettek a második világháborúban. A Berlin-Brandenburg Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság a közelmúltban hozott határozatában elutasította a Koreai Szövetség panaszát. Ez a döntés a közigazgatási bíróság korábbi elutasítása nyomán született, amely lehetővé tette, hogy a szobor 2025. szeptember 28-ig a helyén maradjon, de kizárta a további tűrést.

A járási hivatal jóváhagyásával 2020-ban felállított szobor eredetileg egy évig állhatott volna, de hosszabbítást kapott. A szobor körüli vita több éve tart, és többször is újabb viták kísérték. A kerületi polgármester most bejelentette, hogy a bronzszobrot az Unionstraße 8. szám alatt állítják fel, ahol az Unionplatz Tiergarten bérlőszövetkezethez tartozó, nyilvánosan hozzáférhető területet használhatják majd. Berlini újság jelentették.

Emlékmű történelemmel

A „Comfort Women” szobor egy szöuli szobor másolata, és a nők és lányok elleni szexuális erőszak elleni küzdelmet szimbolizálja. Az eredeti a dél-koreai fővárosban található Japán nagykövetség előtt található. A szobrot Kim Eun-sung és Kim Seo-kyung művészek tervezték, és ez az első ilyen típusú nyilvános helyen Németországban. A tragikus egyéni sorsok mellett a szobor az ázsiai-csendes-óceáni térségből származó mintegy 250 érintett nő kontextusába is került, akik a mai napig bocsánatot és kártérítést kérnek.

Az egykori kényelemasszony, Kim Hak-Soon 1991-ben törte meg először a sorsáról szóló hallgatást, ami a háború alatti szexuális bűncselekmények kérdésében felerősödött társadalmi és politikai vitákhoz vezetett. A kritikusok azzal vádolják a szobrot, hogy pusztán szimbolikus, és nem egy átfogó elemzésen alapul. Mindazonáltal továbbra is fontos része a történelem e sötét időszakára való emlékezésnek, és az áldozatok emlékműve.

Politikai önbizalom és érvek

A szobor eltávolításáról szóló döntés alapja az a jogi keret is, amely a közterületen elhelyezett műalkotások legfeljebb kétéves telepítési időszakát írja elő. Ez azt hivatott biztosítani, hogy a közterületeken elegendő hely álljon rendelkezésre más művészek számára. A kerület azt is kifogásolta, hogy a szobrot versenyeztetés nélkül állították fel. Ez a szabályozás a kerület többi alkotóját is érinti, a döntésekben pedig a műalkotások egyenlő bánásmódja döntő szerepet játszik – állapította meg a közigazgatási bíróság.

A japán kormány nyomást gyakorolt ​​a német félre is, ami korábban a jóváhagyás visszavonásához vezetett 2020 októberében azzal az indokkal, hogy a szobor gyűlöletet szított. Ennek ellenére továbbra is zajlottak a tüntetések a szobor megőrzéséért, és a kerületi képviselő-testület is felszólalt a végleges megőrzés mellett. Az eltávolítási végzés azonban még nem jogerős: elképzelhető kifogás a Felső Közigazgatási Bíróság döntése ellen.

A szobor áthelyezése nemcsak a városi tér változását jelenti, hanem az emlékezés kultúrájáról, az áldozatok jogairól és a művészet köztérben betöltött szerepéről folyó vitákat is. Izgalmas lesz látni, hogyan alakul tovább a helyzet.