Háborús bűnözők Németországban: Igazságügyi vagy rejtett játék?

Háborús bűnözők Németországban: Igazságügyi vagy rejtett játék?

Berlin, Deutschland - Az a kérdés, hogy Németország a háborús bűnözők biztonságos kikötője nemcsak az ügyvédekre, hanem az érintett társadalomra is vonatkozik. Az AZADê Peşmen által moderált WDR 5 "Amnestie Németország" új sorozatában ez a robbanásveszélyes téma elmélyült. Az öt rész sorozat megvilágítja a háborús bűnözők eseteit, akik atrocitásaik ellenére Németországban élnek, és így felvetik a kérdést, hogy az igazságosság elérése milyen messzire juthat. Különösen Anwar Raslan ezredes, a szíriai korábbi titkosszolgálat ezredes kezelése megfélemlítő betekintést nyújt a németországi lehetségesnek tűnik. Egy menekült felismerte őt Berlinben, és szembesült vele a bűncselekményeivel, amelyekre a Koblenz tárgyaláson álltak. Az áldozatok igazságszolgáltatásának kérdése ismételten felmegy. A [WDR] jelentései, mint például Luis Kyburg, egy argentin katonai parancsnok, Berlinben éltek zavartalanul, bár a bűncselekmények miatt az emberiség ellen keresik. Miért nem engedik el Argentínába?

Az inaktivitás egyik leggyakoribb kifogása a nemzetközi törvények hibás működése. A Bundestag elismerte a Holodomorot, egy olyan népirtást, amely akár hétmillió ukránot fizetett az 1930 -as években "gyilkossággal". Ez erős politikai jelet küld, de kapcsolódik ahhoz a tényhez, hogy az ilyen tömeges hatalom feldolgozása évtizedekig tarthat. [Deutschlandfunk] hangsúlyozza, hogy a népirtás jogi meghatározása, amelyet Raphael Lemkin jellemez 1944 -ben, és az ENSZ 1948 -as népirtás -egyezményében rögzítették, mind jogi, mind politikai jelentőséggel bír. Ez az egyezmény a nemzeti szocialisták atrocitásaira reagál, és kizárja az államfők iránti mentességet, amely központi jelentőségű a német háborús bűnözők üldözésében.

népirtás és igazságosság

De mi határozza meg a népirtást? Az ENSZ népirtás -egyezménye szerint a gyilkosságok, a súlyos szenvedés hozzáadása vagy a megcélzott életkörülmények, amelyek egy csoport elpusztítását célozzák meg. [A Völkermurmordról szóló egyezmény] ebben a kontextusban beszél a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoportok iránti elkötelezett cselekedetekről. Ez a meghatározás biztosítja, hogy a pusztulási szándékot már népirtásnak tekintsék, függetlenül attól, hogy hány tagot öltek meg.

azt is feltárja, hogy a múltba nézzük, hogy az igazságosság elérése gyakran megáll. Az "Amnestie Németország" utolsó epizódjában az 1993. évi Sivas támadást tárgyalják, amelyben az iszlámok találtak egy szállodát, amelyben az Alevi Fesztivál résztvevői maradtak. Néhány elkövető még évtizedekkel később Németországban él. Miért nem vonatkozik a világjogi alapelv itt? Ezek a kérdések áthaladnak az egész sorozaton, és megmutatják, hogy ez sokkal több, mint a jogi hozzárendelések. Végül társadalmi feladat mind a múlt feldolgozása, mind az emberiség lágy kérdéseinek megválaszolása.

Az ilyen megoldatlan kérdésekkel rendelkező élet nemcsak jogi feldolgozást igényel, hanem társadalmi átgondolást is igényel. Tekintettel a történelmi terhelésre, az igazságszolgáltatáshoz vezető út köves lehet, de elkerülhetetlenül oktatáshoz és kritikus érvekhez vezet. Legyünk meglepve, hogy mely fejlemények alakítják ki mind a jogi keretet, mind a társadalmi tudatosságunkat az elkövetkező hónapokban.