2500 bárány mozgásban: a hagyományok találkozása Schwerinben!

2500 bárány mozgásban: a hagyományok találkozása Schwerinben!

Ismered azt az érzést, amikor a bárányokkal utazol? Christian Zimmermann, a szenvedélyes pásztor jelenleg egy lenyűgöző, 2500 fős juh- és kecskecsordát vezet Schwerin festői környezetében. A karaván jelenleg Plate-ből Demenbe tart, ez az útvonal igazi látványosság az állatok és az őket megfigyelő emberek számára. A helyi lakosok integetnek, fotóznak és gyönyörködnek a vidéken barangoló hatalmas csorda látványában. A plate-i felvonóhídon való áthaladás komoly kihívást jelent - nem csak a számos autós és kerékpáros, hanem a kóborló állatok számára is, amelyek mindig Zimmermann éber szeme alatt állnak. A tradicionális mesterség, a tradicionális vándorlás napjainkban egyre kevésbé fontos, de elengedhetetlen a kultúrtáj és a földgazdálkodás szempontjából.

Hogyan működik valójában a juhokkal való túrázás? A vándorbirkatelep, ahogy azt a UNESCO Leírva, juhnyájakat vezet a különböző legelőkre, amelyek az évszaktól és a táplálék elérhetőségétől függően változnak. Az állattenyésztés egész évben folyik, és a juhok számára a legjobb körülményeket kívánja biztosítani. Télen az állatokat gyakran rövid ideig istállóban tartják, míg nyáron kopár, más mezőgazdasági célra aligha hasznosítható legelőkön kószálnak. Az évszázadok során ez a hagyomány hozzájárult az olyan egyedi tájelemek létrejöttéhez, mint a borókafenyők és a szegényes és száraz gyepek.

Élet a birkáknak

Pásztorként dolgozni nem piknik. Daniel Voigt, Michelbach an der Bilzből érkezett utazó pásztor leírja, hogy a pásztorkodás egy régi szakma, amelynek alig van szabadsága. Néhány évvel ezelőtt a pásztorcsaládok 300-400 anyajuhból éltek, ma viszont minden állatfaj csak 100 euró körüli bevételt jelent. Nőttek a gázolaj, a takarmány és a műszaki eszközök költségei, ami nem könnyíti meg a helyzetet. Voigt, aki a hatodik generáció, aki fenntartja a családi hagyományokat, egészséges kapcsolatban áll a természettel, és lehetővé teszi juhai számára, hogy kis csoportokban gondozzák és műveljék a tájat. Schwäbisch Hall és Hohenlohe dombos vidékein, ahol nehéz mechanikusan megművelni a földet, a pásztorok a természet támogató kezére támaszkodnak.

A vándortartás nemcsak a mezőgazdaságban játszik fontos szerepet, hanem hozzájárul a növény- és állatvilág védelméhez is. Voigt hangsúlyozza, hogy a juhok legeltetése hozzájárul a táj megőrzéséhez és elősegíti a biológiai sokféleséget. A legelők közötti mozgással a juhok különböző növény- és állatfajokat szállítanak, elősegítve az egészséges ökoszisztémát. Télen az állatokat gyakran elhelyezik, hogy a legjobb körülményeket biztosítsák számukra, míg tavasszal és nyáron visszahozzák őket a legelőkre, hogy formálják a tájat.

Védelem és megelőzés

Ma a pásztorok is új kihívásokkal néznek szembe. Az a régió, ahol a Voigt működik, jelenleg farkasmegelőzési terület, és a pásztoroknak megfelelő védekezési intézkedéseket kell tenniük. A Voigt négy állatvédő kutyát tart, amelyeket kifejezetten a juhok védelmére tenyésztenek, és éjszaka bekerített legelőkön használják. Ezek a kutyák segítenek megvédeni a juhokat az esetleges fenyegetésektől, és értékes támaszt jelentenek a pásztoroknak, akik nagy felelősséggel tartoznak az állatokért. Ha túrázókkal, kocogókkal vagy kerékpárosokkal találkozik, fontos, hogy tisztelettel bánjunk a birkacsordákkal, a „A birka egyék, ne szaladgáljon” elv szerint.

A transzhumancia több, mint egy szakma; generációkon át öröklődő hagyomány és művészeti forma, amely nemcsak a tájat, hanem a közösséget is formálja. Az olyan emberek odaadásának és elkötelezettségének köszönhetően, mint Christian Zimmermann és Daniel Voigt, ez a hagyományos mesterség továbbra is életben marad, és hozzájárul a kulturális tájak megőrzéséhez Németországban. Mindegy, hogy van szerencséje a vándorló juhokat nézni, vagy aktívan részt vesz ennek a hagyománynak a megőrzésében – a transzhumanálás vidéki kultúránk fontos része és az is marad.