Stabil fogási kvóták: Mecklenburg-Pomeránia halászai fellélegeznek!

Stabil fogási kvóták: Mecklenburg-Pomeránia halászai fellélegeznek!

Jó hír a balti-tenger németországi partvidékének halászai számára, hogy a halászati ​​feltételek jövőre is stabilak maradnak. Az n-tv beszámolói szerint a német halászoknak nem kell jelentős fogási mennyiségi veszteséget vállalniuk. A tőkehal és a hering fogási szintje változatlan marad, míg a sima lepényhal mennyisége három százalékkal csökken, a spratt mennyisége pedig lenyűgöző, 45 százalékkal nő. Ez a rendelet az EU mezőgazdasági minisztereinek luxemburgi találkozóját követően született, amelyen új balti-tengeri fogási szintekről döntöttek. Mecklenburg-Elő-Pomeránia mezőgazdasági minisztere, Till Backhaus (SPD) elégedett volt a régióban tapasztalható stabil halászati ​​feltételekkel, ami a helyi gazdaságot is erősen támogatja.

Az EU Bizottsága korábban jelentős csökkentéseket javasolt: a nyugati hering 50, a nyugati tőkehal fogásának 84 százalékos csökkentését. A találkozó eredménye azonban azt mutatja, hogy az uniós államok sok ponton eltértek ezektől az ajánlásoktól. Különösen a balti-tengeri helyzet miatt aggódó Jacob Jensen dán halászati ​​miniszter döntése hozható összefüggésbe ezzel. Rámutat, hogy a klímaváltozás és a túlhalászás komoly kihívások elé állítja az állományokat.

Környezet- és természetvédelmi kritika

A Német Természetvédelmi Szövetség (NABU) és más környezetvédelmi szervezetek „ökológiailag és gazdaságilag értelmetlennek” minősítik az elfogadott fogási szinteket. A German Environmental Aid (DUH) különösen a balti-tengeri halászat reformját szorgalmazza, amelynek az elővigyázatosság elvét kell követnie. A környezetvédők aggodalmait gyakran figyelmen kívül hagyják, amit „az elmúlt évek politikai kudarcának” tartanak. Igényük: A fogási mennyiségek újragondolása, amely nagyobb hangsúlyt fektet az állományok fenntarthatóságára.

A fogások mértékére vonatkozó végső döntések a Nemzetközi Tengerkutatási Tanácson alapulnak, de az uniós országok nem kötelesek követni ezeket az ajánlásokat. Ez felmérésekhez és vitákhoz vezet a gazdasági hasznosítás és a természetvédelem közötti egyensúlyról – ez a kérdés különösen foglalkoztatja a part menti halászokat, akik még mindig használhatnak kis csónakokat és passzív halászfelszereléseket heringfogásra, és járulékos fogásként is horgászhatnak.

Összefoglalva, a helyzet azt mutatja, hogy a német balti-tengeri halászat olyan kihívásokkal néz szembe, amelyek mind gazdasági, mind ökológiai dimenziókat érintenek. Az elkövetkező évek kulcsfontosságúak lesznek az állományok biztosítása és a fenntartható halászat biztosítása szempontjából. Az ágazat izgatottan várja a további fejleményeket, a halászok pedig remélik, hogy a körülmények nem romlanak tovább.