Építési leállás a stendali atomerőműben: Hogyan tette tönkre Csernobil a terveket!

Építési leállás a stendali atomerőműben: Hogyan tette tönkre Csernobil a terveket!

A stendali atomerőmű építésének leállítása továbbra is központi pont az egykori NDK energiatörténetében, és a mai napig nyomot hagyott. 1990. július 14-én az építkezés leállítását kérték, miután a katasztrofális csernobili reaktorbaleset újra fellángolta az atomenergiával kapcsolatos félelmeket. A „szovjet tervezésre” adott negatív reakciók alakították a közvéleményt, és a nukleáris projektek gyorsabb felhagyásához vezettek. A Bayerischer Rundfunk szerint a mindig ambiciózusnak tartott projekt célja az volt, hogy az NDK háztartásainak 20%-át lássák el atomenergiával.

A Stendaltól 15 km-re északkeletre, a kis Niedergörne faluban található Stendal atomerőmű építési területe egykor Európa legnagyobb építési területe volt, és 630 futballpályának megfelelő területre terjedt ki – ez óriási méret! Akár 10 000 munkást alkalmaztak a helyszínen, miközben a hűtőtornyok futurisztikus arculattá varázsolták a tájat.

Az elszalasztott potenciál

A projekt 1974. augusztus 1-jén kezdődött, és a négy 4000 MW összteljesítményű reaktor megépítésének ambiciózus tervei ellenére 1991. március 1-jén született meg a végső ítélet az atomerőműről, amikor a munka leállt. A projekt összköltsége mostanra az eredeti 10 milliárd Ostmarkról a becslések szerint 20 milliárd osztmárkára nőtt. Ezért a projekthez nemcsak hatalmas infrastrukturális támogatásra volt szükség - 14 ezer lakás, iskola és új vasúti kapcsolat jött létre -, hanem átfogó tervezésre is szükség volt, amelyet a harrisburgi reaktorbaleset után felül kellett vizsgálni. A Wikipedia kiemeli, hogy mindez aggasztó képpé szilárdult.

A működő erőmű helyett az építkezés befagyása olyan romot hagyott maga után, amelyből csak néhány cég – köztük egy cellulózgyár és egy biometán-finomító – profitált. A létesítmények mára az egykori atomerőmű területén találták meg a helyüket, a többi sivataggá fajult.

Egy pillantás a múltba

Az NDK politikai tájképének azonban nem csak az energiaellátás kérdésével kellett foglalkoznia. A múlt emlékei a haladás felszínét karcolják. MDR arról számol be, hogy a Szovjetunióval kötött megállapodás már 1955-ben elindította az atomenergia-programot az NDK-ban – ez a fordulat végül csak részben volt sikeres. Az 1970-re eredetileg tervezett 20 atomerőműből mindössze kettő épült meg, amelyek nem tudtak jelentősen hozzájárulni az energiaellátáshoz.

Azok a kihívások, amelyek a személyzet minőségében és képzésében hiányosságokhoz vezettek, mára a történelem részét képezik. A hiányosságok titkos dokumentálása súlyos problémák meglétét tárta fel, amelyek a nukleáris politikába vetett bizalom fokozatos elvesztéséhez vezettek.

A stendali atomerőmű helye ma már nemcsak a meghiúsult energetikai projektek emléke, hanem a német energiapolitika változását és kihívásait is szimbolizálja. Az építkezés befagyasztása több, mint egy dátum – a biztonságról, a felelősségvállalásról és a jövőbe vezető fenntartható út kereséséről szóló narratíva része.