Drezdai Ökumenikus Akadémia: Az egység és a sokszínűség szimbóluma

Drezdai Ökumenikus Akadémia: Az egység és a sokszínűség szimbóluma

Vasárnap Drezdában került sor a németországi evangélikus egyház fontos találkozójára, amelyen Heinrich Timmerevers püspök ismét megvitatta a kelet-németországi nagy keresztény egyházak szoros összekapcsolódását. Timmerevers hangsúlyozta, hogy kereszténynek lenni elképzelhetetlen más egyházakkal és keresztény közösségekkel való közösség nélkül. Ezek a közös utak az NDK idejébe vezetnek vissza, amikor a protestáns közösségek gyakran megnyitották templomaikat a katolikus istentiszteletek előtt, és intenzív párbeszéd folyt a felekezetek között. „Akkoriban tudatosan kerestük a beszélgetéseket a nézeteltérések feloldása és egymás támogatása érdekében” – mondta a püspök, felidézve azokat a sokszor nehéz időket, amikor a hívők hitük miatt hátrányba kerültek. Sokan beszámoltak arról, milyen értékes támogatást kaptak kereszténytársaiktól.

Az esemény különleges színfoltja volt a házassági évfordulók felhívása, hogy jöjjenek össze és osszák meg megindító történeteket a felekezetközi házasságokról. „Itt az ideje, hogy elgondolkodjunk a múlton, és vállaljuk a felelősséget” – mondta Timmerevers. Kiemelte, Drezdában működik egy ökumenikus információs központ, amely a gyakorlatban képviseli az ökumenizmust, és a csere helyszínét szimbolizálja. Hangsúlyozta a protestáns és katolikus keresztények közötti barátságok személyes dimenzióját is: „Ezek a kapcsolatok értékes kincsek.”

Az ökumenizmus tervezett akadémiája

További fontos napirendi pont volt a szász regionális egyház és a drezda-meisseni egyházmegye közös akadémiájának tervezett létrehozása. Ennek az akadémiának az a célja, hogy a különböző felekezetű keresztények összejöjjenek, tanuljanak egymástól és elősegítsék a kölcsönös megértést. „Nagyszerű lehetőséget látunk itt, hogy látható jelzést küldjünk egy jövőorientált és releváns egyház számára” – hangsúlyozta Timmerevers. Az ökumené fontossága, különösen az egyre sokszínűbb társadalomban, ismét rávilágít.

Ezzel összefüggésben az is érdekes, hogy a felekezetközi házasságok – a különböző keresztény felekezetekhez tartozó partnerek közötti kapcsolatok – az elmúlt évtizedekben jelentősen megszaporodtak. Míg az 1920-as években az összes házasságnak körülbelül 10%-a volt, 1985-re körülbelül egyharmadukról derült ki, hogy különböző vallási felekezetűek. Ez a tendencia azt mutatja, hogy bár az ilyen kapcsolatok előtt álló akadályok történelmileg magasak voltak, ezek egyre inkább csökkennek. Vatikáni Zsinatkor például már számos olyan reform volt hatályban a vegyes házasság törvényében, amelyek bizonyos feltételek mellett lehetővé tették a házasságot.

Összegezve elmondható, hogy a kelet-németországi ökumenizmussal kapcsolatos viták és tervek nemcsak a felekezetközi kapcsolatok erősítéséhez vezetnek, hanem sok olyan pár számára is elősegíthetik a megélt ökumenizmust, akiknek szeretete és elkötelezettsége túlmutat a felekezeti határokon. Heinrich Timmerevers püspök, valamint a protestáns és katolikus közösségek ezért izgalmas feladattal néznek szembe, hogy továbbra is kísérjék és aktívan alakítsák ezeket a fejleményeket.