50 évvel Erfurt vadászatai után: a rasszizmus és az erőszak emlékei

50 évvel Erfurt vadászatai után: a rasszizmus és az erőszak emlékei

1975 augusztusában a második világháború utáni Németországban az egyik első tömeges faji indíttatású zavargások Erfurtban zajlottak le, amely még ma is sok túlélő emlékében visszhangzik. Augusztus 10. és 13. között agresszív pletykák terjedtek arról, hogy algériai bérmunkások állítólag zaklatnak német nőket, különösen a Dóm téren rendezett népünnepély alkalmával, ahol 25 algériai is jelen volt. Ezek a pletykák oda vezettek, hogy akár 300 fiatal is levadászta az algériaiakat, akik szörnyű körülmények között menekültek át a városon, néhányukat botokkal és pálcákkal üldözték. Összességében több algériai súlyosan megsérült ezekben a támadásokban, és a helyzet egyre robbanásszerűbbé vált.

E zavargások hátterében nemcsak a pletykák álltak, hanem az algériai munkások társadalmi valósága is, akik gyakran a város szélén, központi kollégiumokban laktak, és gyakran kemény körülmények között dolgoztak. 1975 nyarán körülbelül 150 fiatal férfi érkezett Algériából Németországba, hogy a szén- és építőanyagiparban dolgozzon. Az NDK és Algéria között 1974-ben létrejött megállapodás lehetővé tette ezt a munkaerő-importot. Ám az algériaiak társadalmi integrációját nem az NDK tervezte, és sok helyi lakosnak előítéletei voltak a külföldi munkásokkal szemben. Jan Daniel Schubert történész rámutat, hogy a SED vezetése nem közölte az algériaiak érkezését, ami tovább erősítette az előítéleteket. Ezek a politikai és társadalmi ellentétek teremtették meg a táptalajt a rasszista támadásoknak.

A zavargások és következményeik

A támadások másnapján, augusztus 11-én a helyzet annyira fenyegetővé vált az algériaiak számára, hogy sztrájkba léptek. Erfurt rendkívüli állapotba került. A néprendőrséget kiborította a helyzet; sőt kutyákat is használt a megtámadott migráns munkások ellen. Az algériaiak ellen elkövetett hatalmas erőszak ellenére az NDK hatóságai alábecsülték az incidenseket. Csak a zavargások öt vezetőjét tartóztatták le és ítélték el, bár nem foglalkoztak a rasszista indítékokkal. Ez annak hátterében történt, hogy a SED a rasszizmust a „kapitalista külföld” problémájának tekintette, miközben a rasszista gondolkodásmódok széles körben elterjedtek a társadalomban.

Az erfurti események csak egy részét képezik az NDK rasszizmusának átfogó képének, ahol a történelem során több mint 700 rasszista támadást dokumentáltak. A számos incidens ellenére évtizedekig nem foglalkoztak komolyan a rasszizmus és a munkaerő-migráció kérdéseivel. Ez volt az első ilyen külföldiek elleni vadászat Németországban a háború után, egy sötét fejezettel, amellyel csak fokozatosan foglalkoztak az elmúlt években.

Emlékezés és pillantás a jövőbe

2025. augusztus 11-én, pontosan 50 évvel a zavargások után, megemlékezések lesznek Erfurtban. A túlélők és támogatóik felidézik és rávilágítanak azokra az eseményekre, amelyek ma is hatással vannak az érintettekre. Az elmúlt években helyi kezdeményezések és rendezvények révén egyre nagyobb hangsúlyt fektettek ezekre az eseményekre. Schubert történész tárgyalásokat is tervez algériai kortárs szemtanúkkal, hogy megvilágítsa nézőpontjaikat.

A város emlékezési kultúrája egyértelművé teszi, hogy ezekre az eseményekre való megemlékezés ne csak visszatekintés legyen, hanem felhívás is legyen a nagyobb tolerancia és a rasszizmus elleni felhívás a mai társadalomban. A túlélők hangja és az egykori algériai munkások történetei, például Mohamed Kecheroud története, aki elvesztette kapcsolatát gyermekeivel, nemcsak a történelmi számvetés szempontjából fontos, hanem a társadalmi igazságosság mai közös megértéséhez is.

Emlékezni kell az 1975-ös eseményekre, hogy felhívjuk a figyelmet a rasszizmusra és a diszkriminációra a társadalomban, és leckéket adjunk a jövő generációinak. Erre azért van szükség, hogy a történelem ne ismételje meg önmagát. Sokak számára, ami akkor történt, nem csak emlék, hanem figyelmeztetés is.