Idősek a volán mögött: Mit ajánl Uwe Strobel vezetésoktató!

Idősek a volán mögött: Mit ajánl Uwe Strobel vezetésoktató!

Dahme-Spreewaldban jelenleg izgalmas vita folyik az idősek vezethetőségéről. A MAZ mostani felmérése szerint megoszlanak a vélemények: karcsú többség támogatja a bizonyos életkortól kezdődő vezetési tilalmat. De vannak olyan erős hangok is, amelyek az ilyen intézkedések ellen szorgalmazzák. A nemtenwaldei Uwe Strobel tapasztalt vezetési oktató, aki közel 40 éve tevékenykedik, és szintén az ADAC-nál dolgozik, egyértelműen kiáll a vezetési képességek egyéni felmérése mellett. „A járművezetés képessége nem az életkortól, hanem a személytől függ” – magyarázza. Kiemeli, hogy 2024-ben a 65 év feletti idősek csak minden ötödik közlekedési balesetért felelősek, ami differenciált képet ad az idősebb vezetőkről. Walkernél ugyanezek a körülmények, gyakran negatív kép közvetítődik erről a korosztályról, ami nem felel meg a valós statisztikáknak.

Ha figyelembe vesszük, hogy a 65 év feletti idősek a leggyakoribb áldozatok a közlekedési balesetekben - gyalogosként és kerékpárosként egyaránt -, jól látható a helyzet összetettsége. A legfrissebb adatok azt mutatják, hogy ez a korosztály aránytalanul képviselteti magát a sérültek között. Autóbalesetekben azonban nem különösebben vesznek részt. Uwe Strobel kifejti, hogy a bizonytalanság a vezetési magatartásban nem csak az életkor előrehaladtával jelentkezik, hanem a fiatalabb vezetőknél is megtalálható. Valójában a koncentráció és a látás csökkenhet az életkorral, ami bizonyos óvatosságot igényel vezetés közben.

Az önkritika fontossága

Ahogy az ADAC hangsúlyozza, az időseknek önkritikusan kell megvizsgálniuk vezetési képességeiket. Fontos, hogy tisztában legyünk saját fizikai és kognitív korlátainkkal. A közúti forgalomban az idősek gyakran nagyobb veszélynek vannak kitéve, mint veszélyesek, amit a statisztikák is alátámasztanak: 2023-ban a személyi sérüléssel járó balesetek 18,5%-át 65 év felettiek okozták – ez az érték elmarad a lakosságon belüli 22% körüli arányuktól.

Ezenkívül a halálosan megsérült gyalogosok és kerékpárosok több mint 50%-a 65 éves vagy idősebb. Ez rávilágít annak szükségességére, hogy ne veszítse el a figyelmet az idősebb úthasználókra, amikor a közlekedésbiztonságról van szó. Az ADAC olyan programokat kínál, mint a „Driving Fitness Check”, hogy segítsen az időseknek optimalizálni vezetési technikájukat, és megfelelő időben mérlegelni a vezetés alternatíváit, ha egészségügyi korlátozásokat észlelnek. Külön említést érdemel a „Biztonságosan mobil” program, amely a 65 év feletti aktív közlekedők igényeire szabott.

Az edzés, mint a biztonság kulcsa

A közlekedési statisztikák azt mutatják, hogy az idősek gyakran szenvednek balesetet, de ritkábban túlzott sebesség vagy alkohol miatt. A leggyakoribb vezetési hibák az elsőbbség be nem tartása, illetve a kanyarodás, kanyarodás és parkolás során elkövetett hibák. Ennek ellensúlyozására különösen értékes a vezetésbiztonsági képzés. Ezek a képzések gyakorlati gyakorlatokkal és elméleti ismeretekkel egyaránt hozzájárulhatnak a balesetek számának csökkentéséhez és az idősebb járművezetők készségeinek erősítéséhez.

Gyakran zajlik nyilvános vita a kötelező vizsgálatról az idősebb járművezetők közlekedésbiztonságának növelése érdekében. Míg egyes országok, például Nagy-Britannia már tett lépéseket ebbe az irányba, Wissing szövetségi közlekedési miniszter elutasítja a kötelező teszteket. Németországban jelenleg nincs törvényi követelmény az idősek rendszeres vezetési vizsgájára, de sok szakértő, például Ulrich Chiellino az ADAC-tól azt tanácsolja, hogy ez az egyéni helyzettől függ.

A vizsgáktól való félelem alaptalan, hiszen speciálisan képzett járművezető-oktatók támogatják az időseket. Uwe Strobel egy 94 éves résztvevő példáját hozza fel, aki hajlandó volt feladni a vezetést, ha orvosa ezt javasolta. Ez rávilágít annak fontosságára, hogy az idősek nyíltan beszéljenek vezetési képességükről, és szükség esetén forduljanak háziorvoshoz.

A közúti biztonságról szóló vita azt mutatja, hogy fontos megtalálni az egyensúlyt az idősebb úthasználók védelme és mobilitása között. Ez még fontosabbá teszi a nyitott vitakultúrát és az önreflexióra való hajlandóságot.