Háborús sebhelyek a berlini folyókban: A művészet mint az emlékezés hangja

Háborús sebhelyek a berlini folyókban: A művészet mint az emlékezés hangja

A múlt visszhangja gyakran közelebb van, mint gondolnánk. Ezt ismét világossá teszi a berlini Spree-ben egy bomba felfedezése. Ez a felfedezés szilárd jele annak, hogy a háború által a tájon hagyott sebek mélyek. Ahogy a – számol be a Sunny Side, a folyók nemcsak a konfliktus fizikai nyomait mutatják szennyezett területek formájában, hanem az érintett ökoszisztémák is folyamatosan emlékeztetnek a háború borzalmaira.

Egy friss interjú részeként olyan művészek és kutatók mutatták be véleményüket a témáról, mint Claudia van Hasselt, Oleksandra Shumilova, Nicolas Wiese és Christian Wolter. Wiese hangsúlyozza, hogy a bombák veszélyei még évtizedekkel a ledobásuk után is a levegőben maradnak. Ebből született meg a „PEACES sofar” projekt, amely azt vizsgálja, hogyan működhetnek a folyók a háborúk tükörképeként.

A folyók, mint a múlt tükre

Claudia van Hasselt a konfliktusok hosszú távú következményeit helyezte mérlegelése középpontjába. Ezek nemcsak a természet pusztításában, hanem az érintett emberek mindennapjaiban is kifejeződnek. Christian Wolter leírja, hogy a lőszermaradványok, mint például az Oderán, szomorú valósággá váltak. E veszélyek kiküszöbölése érdekében átfogó mentesítési műveletekre van szükség.

Egy másik példa az ukrajnai Kahovka-tározó, amely egy gátszakadás után kiürül. A következmények súlyosak: A helyi ökoszisztéma a megújulás jeleit mutatja, de nehézfémeket tartalmazó üledékek szennyezik a környéket. Ez azt mutatja, hogy milyen összetettek a háború környezetre gyakorolt ​​utóhatásai.

Kockázatok és lehetőségek

A folyók katonai felhasználása által okozott mérgező szennyezés nemcsak környezeti problémákat, hanem a lakosság egészségét is veszélyezteti. Wolter figyelmeztet a szennyező anyagok felhalmozódására a táplálékláncban. De nincs minden veszve: a pusztítás az ökológiai regenerációra is lehetőséget kínálhat. Sok esetben a természet visszaszerezheti az „elveszett” területeket, ahogy van Hasselt is kijelentette.

A művészeti projekt, melynek témája a „sérült folyók”, képek, hangok és rezgések segítségével világítja meg a pusztítás és a gyógyulás közötti összetett kapcsolatot. Az összegyűjtött nagy mennyiségű adat vizuálisan mutatja az egészséges és a szennyezett folyók közötti különbségeket, és ezáltal érzékenyíti a társadalmat erre a kérdésre. A Berlini Tudományos Hét már bemutatta az első részleteket ebből a projektből, és egyértelmű, hogy a folyók mennyire fontosak az éghajlattal és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos célok szempontjából. Ezeket a védelmi erőfeszítések középpontjába kell helyezni.

Visszatérve még tovább, a folyók nemcsak a tájak, hanem a konfliktusok részei is. A háborúkban frontvonalként szolgáltak. A gátakat gyakran fegyverként használták. Ez azt szemlélteti, hogy a „PEACES sofar” projekt hogyan játszik szerepet azzal a kérdéssel, hogy a folyók hogyan tekinthetők áldozatoknak és egyben a megújulás helyeinek.

A háborúk által hátrahagyott ökológiai és pszichoszociális nyomokról szóló viták messzemenőek. Az érintett művészek és tudósok meglátásai és eredményei azt mutatják, hogy a természet szerepét nem lehet figyelmen kívül hagyni a háború és a béke mérlegelésekor.