Dublini eljárás: Németország miért bukik el egyre inkább az uniós országok miatt?

Dublini eljárás: Németország miért bukik el egyre inkább az uniós országok miatt?

Egy figyelemreméltó jelentés világossá teszi, hogy Németországnak 2025 első felében a dublini eljárás eredményeként vissza kell küldenie más uniós országokba, amelyeket elmostak. Összesen 20 574 átvételi kérelmet küldtek más országokba, de a migránsok tényleges hazaszállítása elmaradt a várttól: csak 3109 migránst, azaz körülbelül 15 százalékát sikerült ténylegesen hazatelepíteni. Ez rávilágít a német migrációs politika előtt álló kihívásokra.

A helyzet még bonyolultabbá válik, ha figyelembe vesszük a visszafogadásokat: más EU-országok összesen 7937 migráns visszavételét kérték, 2326 esetben (körülbelül 29 százalék) teljesítették a kérést. Németország Olaszországhoz intézett kérelmei között, amelyek 3824 átvételi kérelmet tesznek ki, egyetlen hazaszállítási eset sem fordult elő, bár Olaszország 4477 kérelmet fogadott el, amelyek közül néhány az előző évből származott. Ez megkérdőjelezi a dublini eljárást, amely a menekültügyi eljárások felelősségének meghatározását hivatott szabályozni az EU-ban.

A dublini eljárás felülvizsgálat alatt

Ahogy a napi hírek leírja, 2023-ban és 2024-ben jelentősen megnövekszik azoknak az eseteknek a száma, amelyekben a német hatóságok a dublini eljárás követelményeinek megfelelően nem szállították át a menedékkérőket a felelős uniós partnerországokba. Sok esetben a hatósági engedélyt már megadták. Maga az eljárás előírja, hogy a menedékkérőknek abban a tagállamban kell kérelmet benyújtaniuk, ahol először léptek be az EU-ba, nehogy több országban nyújtsanak be menedékkérelmet.

Különösen árulkodó példát találunk egy aschaffenburgi támadógyanús ügyben, aki a feldolgozási késedelmek miatt nem tudott időben visszatérni Bulgáriába. Ez egyértelműen azt mutatja, hogy a bürokrácia még jóváhagyással is meghatározó szerepet játszhat.

Akadályok és kihívások

A felelősség és a kapcsolódó határidők meghatározása érdekében a dublini eljárás egyértelmű szabályozást ad. Az átutalásnak legkésőbb hat hónapon belül meg kell történnie azután, hogy a fogadó ország beleegyezését adta. Ennek elmulasztása esetén a felelősség az eredeti tagállamról Németországra száll át. Ez további nyomást gyakorol a német hatóságokra, és a befejezetlen ügyek számának aggasztó növekedéséhez vezet.

2023-ban Németország több mint 74 600 ügyre folyamodott, amelyek közül csak körülbelül 5 000 volt átadható. 2024-ben a kérelmek száma ismét meghaladta a 74 000-et, de csak körülbelül 5 800 átutalásra került sor. Különösen riasztó: Olaszország, amely korábban gyakran lehetetlen feltételeket szabott a visszaküldésre, tavaly mindössze három esetet vett át Németországtól, pedig több mint 10 000 visszafogadási hozzájárulást adtak. A migrációs politikáról szóló vitában az EU-n belüli együttműködés kihívást jelent a nemzeti érdekek ütközésekor.

A Szövetségi Migrációs és Menekültügyi Ügynökség rámutat az eljárás összetettségére, amely nemcsak a jogalapot veszi figyelembe, hanem a bevándorlási hatóságok és a szövetségi rendőrség előtt álló gyakorlati kihívásokat is. A német bíróságok sok esetben blokkolták a Horvátországba irányuló transzfereket a megfelelő eljárási és elhelyezési feltételek miatt.

A németországi migrációs politika ezért óriási kihívásokkal néz szembe, amelyek nemcsak a jelenlegi helyzetet érintik, hanem messzemenő következményekkel járhatnak az európai menekültügyi eljárások jövője szempontjából is. Úgy tűnik, minden érintettnek jobb kapcsolatot kell találnia egymással a holtpontra jutott struktúrák lebontása és fenntartható megoldások kidolgozása érdekében.