Dublini eljárás: Miért egyre inkább kudarc az EU -országok miatt?

Dublini eljárás: Miért egyre inkább kudarc az EU -országok miatt?

Figyelemre méltó jelentésben egyértelművé válik, hogy 2025 első felében a dublini eljárás eredményeként Németországnak visszatérnie kell más EU -országokba, amelyek mostak. Összesen 20 574 átvételi kérelmet irányítottak más országokhoz, de a bevándorlók tényleges visszatérése mögött van a várakozások: valójában csak 3109 migráns, azaz körülbelül 15 százalék volt visszaadva. Ez kiemeli azokat a kihívásokat, amelyekkel a német migrációs politika szembesül.

A helyzet még bonyolultabbá válik, ha figyelembe vesszük a visszafogadásokat: Más EU-országok összesen 7937 bevándorlóból származó visszafogást kértek, és a kérelmet 2326 esetben (körülbelül 29 százalék) nyújtják. A német olaszországi kérelmek között, amelyek 3824 átvételi kérelemnek felelnek meg, nem volt egyetlen hazatelepítés esete, bár Olaszország megállapodott 4477 kérésbe, néhány az előző évhez képest. Ez a dublini eljárást dobja, amely állítólag az EU -ban a menedékjogi eljárásokért való felelősség meghatározását szabályozza.

A dublini eljárás áttekintésben

Mint a Napi show Leírja, hogy 2023 -ban és 2024 -ben jelentősen megnövekszik az olyan esetek, amikor a német hatóságok nem tudták átruházni a menedékkérőket a felelős EU partner országaiba a dublini eljárás követelményeivel összhangban. Sok esetben már hivatalos jóváhagyást kaptak. Maga az eljárás kimondja, hogy a menedékkérőknek kérelmet kell benyújtaniuk a tagállamban, amelyben először léptek be az EU -ba annak megakadályozása érdekében, hogy több országban menedékjogi kérelmeket nyújtsanak be.

Aschaffenburg gyanúsított támadója esetén nem találunk különösebben felfedő példát, amelynek a Bulgáriába való visszatérés nem tudott időben megtörténni a feldolgozási késleltetések miatt. Ez egyértelműen azt mutatja, hogy még jóváhagyás esetén is a bürokrácia döntő szerepet játszhat.

Akadályok és kihívások

A felelősség és a hozzá tartozó határidők meghatározása érdekében a dublini eljárás egyértelmű szabályokat nyújt. Az átutalásnak legfeljebb hat hónapon belül kell megtörténni, miután a fogadó ország megadta a hozzájárulását. Ennek elmulasztása azt eredményezi, hogy a felelősséget az eredeti tagállamból Németországba továbbítják. Ez további nyomást gyakorol a német hatóságokra, és a befejezetlen esetek aggasztó növekedéséhez vezet.

2023 -ban Németország több mint 74 600 esetet jelentett be, amelyek közül csak körülbelül 5000 -et lehetett átruházni. 2024 -ben a vizsgálatok több mint 74 000 volt, de csak körülbelül 5800 átadásra került sor. Különösen aggasztó: Olaszország, amely a múltban gyakran nem teljesített feltételeket biztosított a túlterheléshez, csak három esetet vett át Németországból tavaly, bár több mint 10 000 elvonási jóváhagyást adtak. A migrációs politikáról szóló vitában az EU -n belüli együttműködés kihívást jelent, amikor a nemzeti érdekek ütköznek.

A Szövetségi Migrációs és Menekültek Ügynöksége Rámutat az eljárás összetettségére, amely nemcsak figyelembe veszi a jogi alapot, hanem a bevándorlási hatóságok és a szövetségi rendõrség gyakorlati kihívásait is. Sok esetben a német bíróságok blokkolták Horvátországba történő átutalásokat a megfelelő eljárás és a szállási körülmények miatt.

A németországi migrációs politika tehát olyan hatalmas kihívásokkal néz szembe, amelyek nemcsak befolyásolják a jelenlegi helyzetet, hanem messzemenő következményekkel járhatnak az európai menedékjogi eljárások jövőjére is. Úgy tűnik, hogy minden résztvevőnek jobb kapcsolatot kell találnia egymással annak érdekében, hogy lebontja a holttesteket és fenntartható megoldásokat.