Zászlók felvonása június 17-én: Emlékezzen az 1953-as népfelkelésre!

Zászlók felvonása június 17-én: Emlékezzen az 1953-as népfelkelésre!

Június 17-én, kedden ismét megünneplik Németországban az 1953-as NDK-beli népfelkelés évfordulóját. Ezen a napon a szövetségi belügyminisztérium követeli, hogy minden szövetségi hatóság épületét akasszák ki zászlókra. Ez vonatkozik azokra a közjogi társaságokra, intézményekre és alapítványokra is, amelyek a szövetségi hatóságok felügyelete alatt állnak. Kísérteties emlékeztető az egykori NDK-ban történt eseményekre, amikor mintegy egymillióan tüntettek a szocialista állam ellen.

De mi is történt pontosan 1953. június 17-én? szerint a sváb újság Ez nem akármilyen tiltakozás volt, hanem az első nagyobb népfelkelés a Szovjetunió befolyási övezetében. A felkelés országos tömegtüntetésekben nyilvánult meg, amelyek június 17-én tetőztek. A Szocialista Egységpárt (SED) azonban brutális intézkedésekkel válaszolt, és a tüntetőket a szovjet hadsereg segítségével megverték.

A felkelés háttere

Az NDK lakossága már a felkelés előtt is hatalmas gazdasági problémákkal és ellátási hiányokkal küzdött. Ennek eredményeként 1952-ben több mint 180 000 keletnémet hagyta el az NDK-t. Amikor a SED 1953. május 28-án 10 százalékkal akarta emelni a munkaügyi normákat, a lakosság elégedetlensége ismét feltámadt. Június 16-án a párt visszavonta ezt az emelést, de ez nem nyugtatta meg a lelkeket. Június 15-én és 16-án a kelet-berlini nagy építkezéseken dolgozók általános sztrájkot hirdettek, amely végül számtalan embert mozgósított több mint 700 városban. A tüntetők nemcsak a kormány lemondását követelték, hanem Németország egységét és szabad, titkos választásokat is.

A tiltakozások nagy hulláma június 17-én reggel érte el a tetőpontját, amikor tüntetések vonultak végig az utcákon, miközben a helyzet egyre jobban kicsúszott az ellenőrzés alól. szerint a Szövetségi Polgári Oktatási Ügynökség Zavaros jelenetek voltak, amikor a tüntetők behatoltak a fogdákba és a rendőrségre. A változás reményének azonban hirtelen véget vetett a szovjet csapatok beavatkozása, akik szükségállapotot hirdettek. Ez a helyzet az NDK 217 vidéki és városi körzetéből 167-ben volt érvényes, és több mint 10 000 letartóztatáshoz vezetett kevesebb mint három héten belül.

A következmények és az emléknap

Az erőszakos fellépés a következő időszakban is rányomta bélyegét. Végül legalább 55 ember meghalt, köztük tüntetők és biztonsági erők tagjai is. A felkelés résztvevőivel szembeni elnyomás ahhoz vezetett, hogy sokakat megfosztottak szabadságuktól. A Németországi Szövetségi Köztársaságban 1954. június 17-ét munkaszüneti napként és a német egység napjaként ünnepelték, míg a SED „fasiszta puccsként” értékelte. Az újraegyesítés után ez a dátum hivatalosan elvesztette jelentőségét, és 1990-ben kikerült a munkaszüneti nap közül, de továbbra is nemzeti emléknap.

Június 17. nem csupán egy dátum a naptárban, hanem az NDK-ban elkezdődött szabadságharc és önrendelkezés szimbóluma. Ma már méltányolható, hogy emlékeztetnek bennünket arra, honnan jövünk, és mennyire fontos kiállni értékeinkért. Ezért idén is felvonják a zászlót – ez az emlékezés és a tisztelet gesztusa mindazok felé, akik kiálltak hitükért.