Harc a jövőért: Az acélipar válsággal fenyeget árreform nélkül!

Harc a jövőért: Az acélipar válsággal fenyeget árreform nélkül!

2025. november 6-án a német acélipar fontos vezetői találkoztak egy sajtótájékoztatón a nagy érdeklődésre számot tartó „Steel Summit” után. A jelenlévők között volt Friedrich Merz szövetségi kancellár, az Acélszövetség elnöke, Gunnar Groebler, valamint Lars Klingbeil szövetségi pénzügyminiszter és Jürgen Kerner, az IG Metall 2. elnöke. Ezen a találkozón olyan sürgető kérdéseket vitattak meg, amelyek befolyásolják a hazai acélipar jövőjét, és nem utolsósorban számos munkahelyet biztosítanak Németországban.

Friedrich Merz központi aggálya volt az „ipari villamosenergia-ár” hangsúlyozása. Világossá tette, hogy a jelenlegi magas energiaköltségek jelentős terhet jelentenek az acélipar számára, és e költségek csökkentése nélkül az ipar nem tudna fennmaradni. Az acélgyártás kulcsfontosságú iparág, amely számtalan vállalatot és alkalmazottat érint. „Meg kell rávennünk a politikusokat, hogy megőrizzék ezt az iparágat” – mondta Merz.

Az acélipar kihívásai

Gunnar Groebler a németországi ipari munkahelyek közelgő megszűnésére is figyelmeztetett. „5,5 millió munkahely függ az acélintenzív értékláncoktól”, és még az ipari régiókban is van bizonytalanság és félelem a jövőtől. A számok magukért beszélnek: Németországban a nyersacél termelése 2025 első felében közel 12 százalékkal 17,1 millió tonnára esett vissza, elérve a 2009-es pénzügyi válság szintjét. Gyenge a belföldi kereslet az építőipar és a gépipar, valamint az autóipar részéről, ami tovább rontja a helyzetet Deutschlandfunk jelentették.

Nemzetközi összehasonlításban az acélgyártás nagyon meghatározó Ázsiában, ahol a globális nyersacél mintegy háromnegyedét állítják elő. Maga Németország a legnagyobb acélgyártó az EU-n belül, de az iparágra nyomás nehezedik a külföldről, különösen Ázsiából érkező alacsony költségű verseny miatt Tagesschau jelentései.

A politika és a változás szükségessége

Lars Klingbeil bejelentette, hogy a folyamatban lévő ukrajnai konfliktussal összefüggésben a lehető leggyorsabban le kell állítani az oroszországi acélimportot. Ez lökést adhat a német acéliparnak, hogy megkülönböztesse magát a külföldi versenytársaktól. Groebler ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy a zöld energiára való átállás költséges és nehezen kivitelezhető politikai támogatás nélkül.

A protekcionista intézkedésekről szóló vita azt mutatja, hogy a szövetségi kormány szkeptikus a hazai vállalatok előnyben részesítésével kapcsolatban. De tekintettel az Egyesült Államok tarifapolitikájára és a magas németországi energiaköltségekre, a hazai acélgyártók helyzete egyre bizonytalanabbá válik. A kritikus hangok, mint például a CDU főtitkára, Carsten Linnemann, már uniós büntetővámok bevezetését sürgették a kínai versenytársak árpolitikájával szemben.

Összességében az acélipar továbbra is meghatározó tényező a német gazdaságban. Mintegy négymillió ember dolgozik az intenzív acéliparban és körülbelül 90 000 az acélgyártásban, minden most meghozott döntésnek óriási következményei vannak. A jövőben az iparág továbbra is olyan politikákra fog támaszkodni, amelyek megfelelően kezelik a növekvő kihívásokat A Wikipedia rámutat.