A sörálomtól a keserűségig: Mi történt az NDK sörgyáraival?

A sörálomtól a keserűségig: Mi történt az NDK sörgyáraival?

Az északkelet-németországi sörkultúra izgalmas történetet mesél el, amely az NDK-korszakba nyúlik vissza. Különösen a neubrandenburgi, lübzi és schwerini sörfőzdék éltek át olyan változást, amely szorosan összefügg a politikai változással és a Treuhandanstalt megalapításával. Ma már jól látható, hogy a fal leomlása után mennyire eltérőek voltak ezeknek a hagyományos cégeknek az útja.

A Északi Futár beszámol arról, hogy a Treuhandanstalt 1990-ben alapították az NDK-s cégek privatizálására. Ez idő alatt mintegy 8000 kombájnt és céget vett át, amelyek összesen négymillió embert foglalkoztattak Keleten. A sörfőzdék azonban sajátos kihívásokkal néztek szembe: az értékesítésben alárendelt szerepet játszott az értékesítési piac, ami kevés stabilitást nyújtott a különböző cégeknek.

A kombájntól a GmbH-ig

Neubrandenburg 1996-ig sörváros volt, és hosszú sörfőzési hagyományokkal rendelkezett. Már 1839-ben 13 kis sörfőzde működött ott. A Janssen Sörgyár és a Bechly Sörfőzde a legnagyobb regionális sörfőzde 1912-es megalapításáig versengett egymással. Sajnos a második világháború utáni kisajátítás olyan átrendeződéshez vezetett, amely a Neubrandenburgi Italkombináció létrejöttét eredményezte.

1991 márciusában Peter Rothe átvehette az italkombinát, de ez hatalmas veszteségekkel járt. Ahogy a Négykapu város jelentése szerint a veszteség összesen 31,5 millió DM. Míg a Treuhand 4 millió DM támogatást biztosított, a gazdasági valóság azt jelentette, hogy a Nordbräu sörgyárnak 1996-ban be kellett fejeznie működését. Ez tragikus példája volt az akkori politikai struktúrák kudarcának. A műemlék sörfőzde épületét lebontották, ezzel egy korszak végét jelentette.

A sörfőzdék különböző útjai

Ehhez képest a lübzi és a schwerini sörfőzdék autonómabban működtek. Míg a Schwerin sörgyárat 1991-ben a Treuhand eladta a svéd Blond AB cégnek, addig a Lübzer sörgyár 1991-ben partnerre talált a Holsten sörgyárban, és modernizálhatta technológiáját. Ez vezetett oda, hogy a Lübz sörfőzde végül 2004-ben a Mecklenburgische Brewery Lübz néven alakult, amely ma a Carlsberg-csoporthoz tartozik, és 2024-ben mintegy 950 000 hektoliter sört tudott előállítani. Ugyanakkor a Schwerin sörgyár, amelyet új termelési létesítménnyé alakítottak át, nem ért el hosszú távú sikert a Wü94-ben. A 2009-ben 500 000 hektolitert előállító Oettinger Group 2011-ben beszüntette a működését.

Ebben az összefüggésben kulcsszerepet játszott a Treuhandanstalt, amelyet sok keletnémet a gazdasági csalódás és veszteség szimbólumaként tekintett. 1994-ben 260 milliárd német márka hiánnyal feloszlatták. A kritikusok hangsúlyozzák, hogy a privatizációval járó tömeges elbocsátások és bezárások súlyosan érintették a lakosságot, és sok sörfőzdét hagytak hátra a régióban. Csak a Stralsund sörgyár marad ilyen sokáig független és dacol a piac kihívásaival, míg sok mást nagyvállalatok vettek át.

Az elmúlt évtizedek megmutatták, hogy a mecklenburgi-pomerániai sörfőzdék történetírása szorosan kapcsolódik a német egység megrázkódtatásaihoz. A bizalom még 30 évvel a berlini fal leomlása után is érzelmes és ellentmondásos téma. A sörfőzdék különböző sorsai arra emlékeztetnek, hogy a politika és a gazdaság milyen szorosan összefonódik. A jövőben azonban már reménykednek olyan befektetők iránt, akik folytathatják a sörfőzés művészetét Neubrandenburgban, hogy a sör hagyományát életben tartsák a régióban.