Szász-Anhalt: A miniszterelnök határellenőrzésre és reformokra szólít fel!

Szász-Anhalt: A miniszterelnök határellenőrzésre és reformokra szólít fel!

Az elmúlt napokban felgyorsultak a németországi határellenőrzésről szóló viták. Reiner Haseloff (CDU) Szász-Anhalt miniszterelnöke fáradhatatlanul hangsúlyozta a határellenőrzés sürgős szükségességét és a menedékkérők elutasítását. Úgy véli, elengedhetetlen, hogy egy nemzet biztosítsa határai integritását, és a hatályos törvények kiigazítását kéri, ha bíróságok vizsgálják felül a kitoloncolásokat. Az ő szemszögéből ez az intézkedés, amelyre szükség van, egy nagyobb politikai kontextusban van, mivel jelenleg Szászországban, Türingiában és Brandenburgban nincs abszolút többsége a demokratikus központnak, ami tovább bonyolítja a helyzetet, mint [fundscene.com](https://fundscene.com/sachsen-anhalt-dringt-auf-kontrollen/fortfueder.

Alexander Schweitzer (SPD) Rajna-vidék-Pfalz tartomány miniszterelnöke viszont arra figyelmeztet, hogy a határellenőrzés nem válhat állandó helyzetté. A Szövetségi Tanács elnöke, Anke Rehlinger (SPD) szintén felszólította Németországot, hogy térjen vissza a határellenőrzés nélküli schengeni övezetbe, és bírálta, hogy határőrökre van szükség a nem létező sorompóknál. Ezek a politikai színtéren belüli ellentmondások világossá teszik, hogy a bevándorlás és a menekültügy továbbra is rendkívül érzékeny és ellentmondásos.

A dublini rendszer: szabályok és kihívások

A dublini rendszer központi szerepet játszik a menedékkérelmek összefüggésében. A Dublin III rendelet szabályozza, hogy melyik EU-tagállam felelős a menedékkérelmekért. Minden tagországra, valamint Svájcra, Liechtensteinre, Izlandra és Norvégiára vonatkozik. A dublini rendszer célja, hogy a kérelmezők személyes hátterét és szökési előzményeit csak egyszer azonosítsák és értékeljék. A cél az Európán belüli másodlagos migráció megakadályozása, amelynek során a menekültek egy másik országba utaznak, hogy ott új menedékkérelmet nyújtsanak be. A BAMF ellenőrzi, hogy egy másik állam felelős-e a menedékkérelemért, amint azt a WDR jelenti.

Ha megállapítást nyer, hogy egy másik ország a felelős, akkor átvételi kötelezettség merül fel. Ha a másik állam beleegyezik, az átszállítás megtörténik, és deportálásnak minősül. Ezeket a jogi keretfeltételeket azonban nem mindig könnyű érvényesíteni: az év első felében mintegy 40 ezer átvételi kérelmet nyújtottak be más tagállamoknak, de csak 25 ezret fogadtak el, és valójában csak 3500 körüli kitoloncolásról volt szó.

Határidők és eljárások a menekültügyi eljárásban

A dublini eljárás időkorlátos. A német hatóságoknak hat hónap áll rendelkezésükre az átruházás végrehajtására, bár különleges esetekben ez az időszak akár másfél évre is meghosszabbítható. Ha ez nem történik meg időben, Németország lesz a felelős a menekültügyi eljárásért. Ez további kihívást jelent, mivel a jogalap és a kapcsolódó határidők összetettek. A kérelmezők pert indíthatnak a BAMF határozatai ellen, ami tovább késleltetheti a folyamatot. Az is fontos, hogy az átutalás ne a kérelmező hazájába, hanem a másik tagállamba történjen, amint azt a [bamf.de] (https://www.bamf.de/DE/Themen/AsylFluechtlingsschutz/AblaufAsylverfahrens/Dublin procedúra/dublin procedúra-node.html) ismerteti.

A politikai követelések és a jogi kihívások zavaros keveréke azt mutatja, hogy a menekültügyi eljárásokról és a határellenőrzésről Németországban még korántsem ért véget a vita. A különösen érintett országok, például Szász-Anhalt új megvilágításban látják helyzetüket, és világos cselekvési lehetőségekre támaszkodnak saját határaik biztosítása érdekében. Ebben a vegyes helyzetben továbbra is reménykedni kell abban, hogy tárgyilagos vita és életképes megoldások születnek, amelyek mind a humanitárius kötelezettségeknek, mind a reálpolitikának megfelelnek.