Eichsfeld titkos története: Rózsafüzér kommunisták és SED-mítoszok dévoilé!

Eichsfeld titkos története: Rózsafüzér kommunisták és SED-mítoszok dévoilé!

A békés Eichsfeldben, a mélyen gyökerező katolikus kultúrával rendelkező régióban a történelem egy izgalmas darabját vizsgálják meg. Christian Stöber történész, aki maga is Eichsfeldből származik, és felesége is tanár a régióban, elkötelezett ennek a mélyreható kutatómunkának. Doktori disszertációját, amely a SED kísérleteivel foglalkozik, hogy a katolikus közeget államhű proletariátussá alakítsa, könyv formájában adta ki. A „Rózsafüzér kommunizmus: A SED-diktatúra és a katolikus miliő Eichsfeldben 1945-1989” egy olyan régió kihívásaival és ellentmondásaival foglalkozik, amelyet először 897-ben említettek a dokumentumok, de amely továbbra is az Eichsfeld-régió iparosításának1958 terve által kiváltott politikai megrázkódtatások árnyékában marad.

Mi áll az Eichsfeld-terv mögött? A terv központi eleme volt a SED-stratégiának, amely a régió mezőgazdasági jellegűből városi gazdasági központtá alakítását célozta. Európa legnagyobb cementgyárával rendelkező Deunában mintegy 1750 munkahely jött létre, a Leinefelde pedig az NDK legnagyobb pamutgyárává nőtte ki magát, és 5000 embernek kínál munkát. Ennek ellenére árnyék maradt a régió felett, amely több mint 80 százalékos katolikussággal kivételes politikai területnek számított az NDK-ban. A SED küzdött azért, hogy megvegye a lábát ezen az erősen katolikus területen, ahogy az az 1946-os választásokon is látható volt, amikor a SED kapta itt a legkevesebb szavazatot.

Az egyház szerepe

A katolikus egyház, a régió máig nagy presztízsű intézménye, támogatta a híveket, és az élet látható része volt, amint azt a nagy zarándoklatok és körmenetek is mutatták. A Stasi meghajolt annak a társadalmi szövetnek, amelyet nem tudott lerombolni, és gúnyosan „rózsafüzér-kommunistáknak” nevezte azokat a tagokat, akik az egyházhoz és a párthoz is tartoztak. A kettős tagság ellenére a lakosság és az egyház is nagyrészt eltűrte. Az 1980-as években a SED radikálisabb intézkedésekkel megpróbálta felszámolni ezt a kettős tagságot, de az ellenállás túl erős volt.

A SED szabályozása és hatása kiterjedt a lakosság mindennapi életére is, de csekély volt az aktív ellenállás. 1953-ban a Népi Rendőrség azt jelentette, hogy „minden csendes volt” Eichsfeldből. Az 1989-es békés forradalom később jött ide, de az egyház erőteljes mozgósítását és a békéért imáit követően végül fordulópontot jelentett. Az eichsfeldi katolikus közeg a mai napig érintetlen, a demográfiai változások és a társadalmi széttagoltság okozta kihívások ellenére.

Egy pillantás a múltba

Christian Stöber történész az Eichsfeld-terv kevés figyelmet kapott időszakát vizsgálja. A 200 millió NDK márkát meghaladó beruházási volumen mellett a gazdasági szerkezetátalakítás ambiciózus volt, de ideológiailag a SED kudarcot vallott, mert a lakosság több mint 70 százaléka katolikus maradt 1989-ig. Stöber és sokan mások számára ezek az ellentmondások és az emberek változatlan egyházi élete lenyűgöző forrást jelentenek az NDK történelmének megértéséhez.

A régió, amelyet ma már nemcsak történelminek, hanem a demokrácia horgonyának is tartanak Kelet-Németországban, megmutatja, hogy a történelem nemcsak könyvekben él tovább, hanem népe élő örökségében is. A jelenlegi kihívások nagyok lehetnek, de az erős katolikus közeg továbbra is Eichsfeld szerves része.

A történelme és kultúrája által formált Eichsfeld továbbra is az emlékek és a gondolkodás helye marad. A kormányzati változás és a személyes identitás szimbóluma, amely a jövő fejlődésében is megmarad.

Eichsfeld és Christian Stöber munkásságának történetéről az alábbi cikkekben olvashat bővebben: MDR, Catholic.de és délnémetek.