A Meyer-házak története: tanulságok a szükségből Lipcsében!

A Meyer-házak története: tanulságok a szükségből Lipcsében!

Az úgynevezett „Meyer-házak” kiemelkedő szerepet töltenek be a német lakásépítés történetében. Annak érdekében, hogy megfizethető szállást kínálhasson a rászorulóknak, Hermann Julius Meyer, egy látnoki gothai kiadó lefektette a bérlakás-építés reformjának alapjait a 19. század végén. Ahogy a Egyházi újság A jelentések szerint Meyer 1888-ban Lipcsében megalapította az „Olcsó Lakások Építéséért Egyesületet”. Célja az volt, hogy megfizethető lakásokat teremtsen alacsony jövedelmű családok számára, és a lakbéreket a háztartások jövedelmének körülbelül 15%-ára korlátozza.

A 19. századi körülmények katasztrofálisak voltak a lakosság legszegényebb rétegei számára olyan városokban, mint Berlin. Az 1852-ben itt létrejött Alexandra Alapítvány hasonló célokkal, és ezzel megalapozta a szociális lakásépítést. Hermann Meyer ezt az utat követte, és alapításán keresztül, 1909-ben bekövetkezett haláláig körülbelül 2700 lakást hozott létre Lipcsében különböző lakótelepeken. Négy ilyen kolónia jött létre 1887 és 1937 között, Lindenauban, Eutritzschben, Reudnitzben és Kleinzschocherben.

A szociális lakásépítés úttörője

Meyer nemcsak egyszerű kiadó volt, hanem társadalmi-politikai beállítottságú vállalkozó is. Élete végéig összesen hétmillió márka befektetéssel döntően hozzájárult az alapítvány sikeréhez. Ahogy a Tájak Németországban kiemeli, hogy szorosan együttműködött Max Pommer építésszel, aki a Meyer épületeket tervezte.

A Meyer-házak koncepciója forradalmi volt: a bérlők, főként alkalmazottak, kézművesek és gyári munkások, nem csak megfizethető, de a korabeli normákat is meghaladó életteret engedhettek meg maguknak. Átlagosan 40 m²-es lakóterületükkel ezek az apartmanok kényelmesebbek voltak, mint a korabeli tipikus bérházak. Meyer hangsúlyt fektetett a lakossági önkormányzatokra és a közösségi létesítmények, például óvodák és könyvtárak kölcsönzésére is.

A szociális lakások fejlesztése Németországban

A szociális lakások Németországban az évek során különféle hullámvölgyeket és hullámvölgyeket éltek át. Mint a weboldal social-housing.de Mint kifejtettük, számos törvény született a szociális lakhatás támogatására, kezdve az 1940-es nonprofit lakásépítési törvénnyel és a 2001-es lakásfejlesztési törvénnyel bezárólag. Ezek a törvények jelentős hatást gyakoroltak a megfizethető lakhatás megteremtésére és a nonprofit lakásépítési társaságok támogatására.

Meyer víziója ma is folytatódik, olyan alapítványok hatására, mint a Margarethe Krupp Alapítvány, amelyet Németország legnagyobb szociális lakáscélú alapítványának tartanak. Ez annak a jele, hogy az itt, Lipcsében indult ötletek beváltak és az évtizedek során tovább fejlődtek. A Meyer-házak tehát nemcsak építészeti örökség, hanem a társadalmi felelősségvállalás és a közösségi szellem jelképe is a lakáspolitikában.

Hermann Julius Meyer emléke nemcsak a lenyűgöző ingatlanokon keresztül él, amelyeket öröksége hagyott hátra, hanem a növekvő közösségben is, amely a tisztességes lakhatás megteremtésére irányuló erőfeszítésekből alakult ki.