A Meyer-házak története: tanulságok a szükségből Lipcsében!

Transparenz: Redaktionell erstellt und geprüft.
Veröffentlicht am

Fedezze fel, hogy Hermann Julius Meyer hogyan vezetett 1888-ban lipcsei szociális lakásépítést alacsony jövedelmű családok számára.

Erfahren Sie, wie Hermann Julius Meyer 1888 in Leipzig mit sozialem Wohnungsbau für einkommensschwache Familien Pionierarbeit leistete.
Fedezze fel, hogy Hermann Julius Meyer hogyan vezetett 1888-ban lipcsei szociális lakásépítést alacsony jövedelmű családok számára.

A Meyer-házak története: tanulságok a szükségből Lipcsében!

Az úgynevezett „Meyer-házak” kiemelkedő szerepet töltenek be a német lakásépítés történetében. Annak érdekében, hogy megfizethető szállást kínálhasson a rászorulóknak, Hermann Julius Meyer, egy látnoki gothai kiadó lefektette a bérlakás-építés reformjának alapjait a 19. század végén. Ahogy a Egyházi újság A jelentések szerint Meyer 1888-ban Lipcsében megalapította az „Olcsó Lakások Építéséért Egyesületet”. Célja az volt, hogy megfizethető lakásokat teremtsen alacsony jövedelmű családok számára, és a lakbéreket a háztartások jövedelmének körülbelül 15%-ára korlátozza.

A 19. századi körülmények katasztrofálisak voltak a lakosság legszegényebb rétegei számára olyan városokban, mint Berlin. Az 1852-ben itt létrejött Alexandra Alapítvány hasonló célokkal, és ezzel megalapozta a szociális lakásépítést. Hermann Meyer ezt az utat követte, és alapításán keresztül, 1909-ben bekövetkezett haláláig körülbelül 2700 lakást hozott létre Lipcsében különböző lakótelepeken. Négy ilyen kolónia jött létre 1887 és 1937 között, Lindenauban, Eutritzschben, Reudnitzben és Kleinzschocherben.

A szociális lakásépítés úttörője

Meyer nemcsak egyszerű kiadó volt, hanem társadalmi-politikai beállítottságú vállalkozó is. Élete végéig összesen hétmillió márka befektetéssel döntően hozzájárult az alapítvány sikeréhez. Ahogy a Tájak Németországban kiemeli, hogy szorosan együttműködött Max Pommer építésszel, aki a Meyer épületeket tervezte.

A Meyer-házak koncepciója forradalmi volt: a bérlők, főként alkalmazottak, kézművesek és gyári munkások, nem csak megfizethető, de a korabeli normákat is meghaladó életteret engedhettek meg maguknak. Átlagosan 40 m²-es lakóterületükkel ezek az apartmanok kényelmesebbek voltak, mint a korabeli tipikus bérházak. Meyer hangsúlyt fektetett a lakossági önkormányzatokra és a közösségi létesítmények, például óvodák és könyvtárak kölcsönzésére is.

A szociális lakások fejlesztése Németországban

A szociális lakások Németországban az évek során különféle hullámvölgyeket és hullámvölgyeket éltek át. Mint a weboldal social-housing.de Mint kifejtettük, számos törvény született a szociális lakhatás támogatására, kezdve az 1940-es nonprofit lakásépítési törvénnyel és a 2001-es lakásfejlesztési törvénnyel bezárólag. Ezek a törvények jelentős hatást gyakoroltak a megfizethető lakhatás megteremtésére és a nonprofit lakásépítési társaságok támogatására.

Meyer víziója ma is folytatódik, olyan alapítványok hatására, mint a Margarethe Krupp Alapítvány, amelyet Németország legnagyobb szociális lakáscélú alapítványának tartanak. Ez annak a jele, hogy az itt, Lipcsében indult ötletek beváltak és az évtizedek során tovább fejlődtek. A Meyer-házak tehát nemcsak építészeti örökség, hanem a társadalmi felelősségvállalás és a közösségi szellem jelképe is a lakáspolitikában.

Hermann Julius Meyer emléke nemcsak a lenyűgöző ingatlanokon keresztül él, amelyeket öröksége hagyott hátra, hanem a növekvő közösségben is, amely a tisztességes lakhatás megteremtésére irányuló erőfeszítésekből alakult ki.

Quellen: